HTML

LIKE. FOLYT. KÖV.

Az oldalon most két sztori fut fej-fej mellett, az egyik az All Inclusive, ami kicsit gondolkozós (hmmm, ezek aztán érdekes kérdések az életről), a másik a Budapest by night, ami kicsit horroros (halál vér halál szex halál placcs vérlkroersdjf). Hetente tervezek frissíteni, és mindig azt a sztorit, aminek legutóbbi részén épp a legtöbb lájk van. Szóval ha irodában ülsz és tettetned kell, hogy dolgozol: itt a megoldás. Szórakozás gyanús mennyiségű kattintgatás nélkül.

Friss topikok

2011.07.07. 17:03 galatt

All Inclusive - 1. fejezet

Az iroda valamiért nagyon idegessé tette Tedet. Újabban feszélyezte, ha nem neki ment a legjobban a szobában – szerencsére erre egyre ritkábban volt példa. Itt mégis úgy érezte magát, mint az egykori csóró kis rendszergazda. Nem tudott semmit tárgyalópartneréről, de ha hihetett újdonsült barátainak több pénze van, mint némelyik országnak. A magas, ősz hajú, széles állkapcsú férfi – Mr. Sharpton - érdeklődve nézte. Napbarnított bőre kiemelte kék, szinte világító szemeit. Ted úgy érezte röntgensugarak jönnek ki belőle, amik éppen őt elemzik. Jóképű férfi lehetett volna, de ahhoz túl különleges volt az arca. Nem volt megnyugtató, az ember nem érezte magát jobban, ha a szemébe nézett.

„Kérem, ne idegeskedjen Mr Reynolds.” mondta a férfi „Attól, hogy nem osztogatunk prospektusokat, tényleg nem vagyunk többek egy egyszerű utazási irodánál.”

„Persze” mosolygott Ted idegesen. Már évtizedek választották el a kis antiszociális gyíkarctól, aki valaha volt – nem beszélve a milliókról, amit ő és barátai a keresőrutinjukkal kerestek. Mégis, a túlságosan határozott emberek jelenléte kihozta belőle a kissrácot, akit a gimiben a szekrényekbe zártak be. „Ezért nem voltak hajlandóak az asszisztensemmel tárgyalni.”

„A klientúránk és a szolgáltatásaink jellege megkívánják a diszkréciót. De bízom benne, elég sok jót hallott a nyaralásainkról ahhoz, hogy valamennyire enyhítsen az aggodalmán.„Ted másfél éve hallott először az Ügynökségről (aminek úgy fest nem volt ennél hivatalosabb neve.) Egy bulin voltak – már amennyire bulinak lehet nevezni egy százezer dolláros partit escort lányokkal és fellépő Jessica Simpson-nal. Akkor firkáltak le neki egy telefonszámot egy szalvétára sűrű kacsingatások kíséretében. Másnap felhívta a számot, de csak üzenetrögzítőt ért el. „Az ön felhőtlen kikapcsolódása fontos számunkra. Amint tehetjük, visszahívjuk.”

Másfél éve nem is gondolt a hívásra. Két napja aztán egyszer csak megcsörrent a telefonja.

„Hát… a diszkréció elég durva,” Az ügynök elmosolyodott.

„Kétségtelenül. Ha végeztünk a megbeszéléssel szívesen adok egy listát az ismerősei közül, akik már igénybe vették szolgáltatásainkat, ha ez megnyugtatja.”

„Persze csak… miért tartott ilyen sokáig, amíg visszahívtak. Tiszta James Bond eljárás.”

A férfi hátradőlt a székében. Ted elég sales-est hallott már hogy tudja, a most következő válasszal el is kezdődik az eladás.

„Amíg nincs egy elérhető túra addig nem szeretjük fölöslegesen fárasztani ügyfeleinket a részletekkel. A telefonhívás pillanatában várólistára tettük. Most aktuális lett az ajánlatunk, ezért megkerestük.” Tednek ez egészen viccesen hangzott.

„Uram, minden tisztelettel, rég túl vagyok a Last Minute utakon.” A férfi öblösen felnevetett.

„Last minute… ez jó. Mielőtt az ajánlatunk további részleteibe belemennénk, szeretném elmondani, hogy ügynökségünk legjobb, legkülönlegesebb túráját szeretném felajánlani önnek, aminek egyedisége miatt meglehetősen borsós az ára. A három hetes út ára a jelenlegi összvagyonának hét százaléka.” Ted meglehetősen biztos volt benne, hogy valamit rosszul hallott.

„Bocsánat… hogy mondja?” A férfi türelmesen megismételte.

„Tudom, nem hagyományos eladási technika az árral kezdeni, de hát a bolygón található legértékesebb dologgal üzletelünk, meg kell adnunk neki a kijáró tiszteletet. Ha szüksége van egy percre, hogy végig tudja gondolni az összeg nagyságrendjét, csak tessék.”

Tednek valóban szüksége volt néhány pillanatra, hogy megeméssze. Szokatlan volt neki várható költségeket az összvagyonának viszonylatában látni. Megszokta, hogy minden eltörpül.

„Mi az?” - kérdezte.

„Micsoda?”

„A legértékesebb dolog, amivel üzletelnek.” Nem tehetett róla, a férfi mesterien felkeltette az érdeklődését.

„Érzelmek Mr. Reynolds. Őszinte, mélyről jövő érzelmek.” Az ügynök láthatóan élvezte, hogy Ted kíváncsiságát birizgálhatja.

„Nem értem.”

„Valójában egyszerű a dolog. A legtöbb ember egész életében arról álmodozik, hogy… nos, egyszer a maga bőrében mennek nyaralni. Szórják a pénzt, a legjobb hotelekben laknak, a legmenőbb bárokban isznak, a legszebb nőkkel henteregnek, mindenki irigyli őket, és a többi. De mi marad magának? Maga miről álmodhat?” Ted megrántotta a vállát.

„Érzelmekről?”

„Pontosan. Autentikus érzelmekről. Hatalmas érzelmekről, amik a világot mozgatják. Szeretetről, tiszteletről, engedelmességről. Hadd fejtsem ki. Cégünk alapítójának, a birtokába került egy sziget a második világháború után a Karib-tengeren. Minden dokumentáció szerint egyike a számos lakatlan trópusi szigetnek a térségben, de ezt csak némi… kreatív könyveléssel sikerült megoldani. Az igazság az, hogy majdnem ezerfős bennszülött lakossága van a szigetnek. Békés, spirituális és ha őszinte akarok lenni, gyönyörű emberek. A lakosság nagy része fekete, de bizonyos… khm… „körülményeknek” köszönhetően az elmúlt negyven évben sok-sok kevert gyerek született. A hely egy paradicsom.

„Voltam a trópusokon nyaralni.”

„Persze hogy volt.” - mosolygott a férfi, de nem zavartatta magát, folytatta, mintha Ted meg sem szólalt volna. „Ezek az emberek úgy reagáltak a modern technika látványára, mint sok más bennszülött – félelemmel vegyes áhítattal. Isteni eredetű csodának gondolták a repülőgépet, a fényképezőgépet, de még az öngyújtót is. Ez nem újdonság. Alapítónk felfedezte az elszigetelt közösségben rejlő lehetőségeket – ahelyett, hogy rászabadítaná erre a kis édenkertre a nyugati civilizáció minden nyűgét és gondját meghagyta őket hitükben, sőt… idővel támogatta is azt. Elkezdett istent játszani nekik.”

„Ez azért elég aljas dolog.” - mondta Ted, bár nem értette, hova is mennek ezzel a beszélgetéssel.

„Igen, van aki így látja. De azt szeretném, hogy gondolja végig: miért is olyan aljas dolog ez? Mitől más, mint ami körülvesz minket itt, a 21. században? Mit csinál bármelyik egyház? Miből él a papság? Meggyőzik a követőiket, hogy egyenes kommunikációs csatornájuk van egy olyan mindenható erővel, ami fizikai tényeket tekintve ma már tudjuk, nem létezik. Ha eltekintünk „mások hitének tiszteletben tartásától” egészen egyszerűen hazugsággal és míszinformációval tartják fenn több száz éves intézményeiket. Nem látom a különbséget a két vállalkozás között.”

„Vállalkozás?”

„Igen, kicsit előreszaladtam. Az elmúlt fél évszázadban számos olyan hatásnak tettük ki őket, amitől megváltozott a hiedelemviláguk, úgy, hogy egyszerűbb legyen a nyaralásainkat lebonyolítani, ők továbbra is Ra’shatot, a mindenható szellemet tisztelik, aki egy nap saját izmaiból gyúrta ki a világot. Ezért is hívjuk a csomagot, amit ajánlunk most önnek Ra’shat Túrának.” A férfi hatásszünetet tartott. Ted úgy érezte, kezdi megérteni, miről van szó, de még össze volt zavarodva. Remélte, félreérti.

„A sziget valamennyi ma élő lakója cégünk jelenlétében nőtt föl. A Ra’shat akit ma tisztelnek egy különös Isten. Úgy változtatja alakját, ahogy más a ruháját, kedve szerint. Lehet férfi, nő, öreg, fiatal… Bár nyilvánvaló okokból, legtöbbször egy idős fehér férfi formáját választja.” Ted hátán végigfutott a hideg. „Az új alakok általában új egyéniséget hordoznak magukban – de ez csak az avatatlan szemeknek tűnik így. Egy igazi hívő felfedezi Ra’shat örök bölcsességét és jóságát minden inkarnációban. Évente kétszer, háromszor jelenik meg hívei előtt – közeledtét égi jelenésekkel jelzi. Ez egy egyszerű tűzijáték, amit egy közeli hajóról lövünk fel az égre. Ra’shat a jelenéseket követő harmadik éjszaka érkezik meg fénylő szekerével – egy helikopterünkkel. Mindig három hetet tölt a halandó világban – ez a három hét pedig a szigetlakók legszentebb ünnepe – karácsony a köbön.” Ted szóhoz sem tudott jutni.

„Ez alatt az idő alatt valójában maga lesz ennek a szigetnek az Istene, a szó minden értelmében. Ne úgy képzelje el, mint egy luxusnyaralást – ahol a személyzet felületesen ismeri, és a pénzéért kényeztetik, miközben az irigység lassan elemészti őket. Itt nem talál nőket, akik vonzódnak a csillogó dolgokhoz és ezért magára másznak. Nem. Ezek az emberek szeretik magát. Ne kezelje le őket gondolatban sem – nem ostobák vagy naívak – egyszerű férfiak és nők, akiknek Ra’shat a gyermekkoruktól része volt az életének.”

 

Ted vékony csuklójához túl bőszárú Rolexével babrált – vannak, akik ösztönösen tudják, hogy hordják magukon a vagyonukat. Sharpton ilyen volt. Méregdrága öltönyét olyan lazán hordta, mintha nem egy milliós üzletet ütne épp nyélbe, hanem társasozna.

„Magához imádkoznak a betegek és haldoklók, magának rebegnek hálát, ha jó a termés, és a nők magát képzelik a férjük helyébe, ha fiúgyermeket próbálnak nemzeni. Maga az Alfa és az Omega ezeknek az embereknek, Mr. Reynolds.”

„Kérem, hívjon Ted-nek.” Ted érezte a félelmet gyűlni a torkában és ilyenkor feszélyezte, ha Mr. Reynoldsnak hívták. Mr. Reynolds egy szerep, akit játszik diplomaosztója óta. Ő Ted. A férfi szája széles mosolyra húzódott. Nem először adta elő mondókáját, és tudta, melyik mondatoknál akadnak a kampók az áldozatába. .

„Köszönöm Ted.” – Ted idegesen kortyolni kezdett az ásványvízéből.”Ez a három hét a létezés egy olyan formája, ami alig pár tucat embernek adatott meg a világtörténelemben. Pár fáraónak és sámánnak. Ezer ember – ebben a kontextusban az egész világ – teljes és feltétel nélküli imádata és tisztelete. Bármi rossz éri őket, az a maga jogos büntetése. Minden jó a maga kegyéből történt. Ha csak utal rá, hogy valamivel nem elégedett kétségbeesetten próbálják újra elnyerni a szimpátiáját. Boldogan kínoznák halálra a gyermekeiket, ha azt hinnék, attól újra mosolyogna.”

Teddel torkán akadt a víz és köhögni kezdett. Elkerekedett szemmel nézett az ügynökre.

„Ez rettenetes hangzik.”

„Bizony Ted. Nagy a kihívás. Sok ügyfelünknek – a legsikeresebb üzletembereknek és politikusoknak - éppen azért értékes ez az út, mert nem maradt más kihívás az életükben. Az abszolút hatalom tényleg az ember végső próbája. Ráadásul bármit megtehet, következmények nélkül. Ha a gondolat halálra rémíti, nagyon helyes. Ha a sziget gyermekeinek vérében akar fürdeni, miközben az anyjaikkal kefél, a férfiakat pedig kényszeríti, hogy nézzék, megteheti. A három hét leteltével pedig elviszi a helikopter, vissza a régi életéhez. Ön még csak nem is követett el törvényszegést. – Ted szája remegni kezdett. Arcából kiszaladt a vér.”

„Hogy… kinek jut eszébe ilyesmi? Jesszusom!” Szétnézett, hogy hova dobhatná ki a taccsot, de elmúlt az inger. Nem étel akadt a torkán, hanem egy gondolat – azokat pedig sokkal nehezebb kiokádni a szervezetből.

„Több embernek, mint hinné. Ami azt illeti, a történelemkönyvek teli vannak velük. Ted, direkt fogalmazok sarkosan, mert meg kell értenie, hogy mit adunk a kezébe. A hit a legvégső fegyver, és mint ilyet, a végletekig kihasználták az évszázadok folyamán. De mi sem vagyunk szörnyetegek. Minden Utasnak alaposan utána nézünk. Erre a beszélgetésre nem kerülne sor, ha tartanánk tőle, hogy bármekkora esély van rá, hogy hasonló szórakozást keres magának a kis szigetünkön. Ismerjük magát Ted, és mégis a kezébe merjük adni ezt az elképesztően hatalmas fegyvert. Mindazon által nagyon kíváncsiak vagyunk, milyen isten lesz magából Ted. A túrák elmúlt 60 évében többet tudtunk meg az emberek és istenek természetéről, mint az összes azóta írt teológiai tanulmányból együttvéve.”

„Ugye tudja, hogy ez az egész a legbizarabb és legostobább dolog, amit valaha hallottam.” - mondta Ted tátott szájjal. A férfi elégedetten mosolygott. Pontosan tudta, mennyire extrém a terméke, és élvezte, hogy sokkolhatja vele.

„Tudom, most mit gondol.” – mondta a férfi, előre hajolt számítógépéhez és kattintgatni kezdett az egerével. „Maga nagyon gazdag ember. Rengeteg a barátja és a nőkre se panaszkodhat. Szép az élete! Miért lenne szüksége ilyen kacifántos kikapcsolódásra?”

„Nagyjából igen.” – értett egyet Ted.

„Jól értem, hogy van egy menyasszonya?” – kérdezte a férfi. Ted hirtelen rájött, hogy ez valamiféle átverés, bármelyik percben előugranak röhögő barátai. Aztán kénytelen volt elvetni a gondolatot – ha ez trükk vagy átverés, rengeteg nagyhatalmú és humortalan embert szerveztek be, aki az elmúlt másfél évben az Ügynökséget emlegette.

„Igen. Nagyon boldogak vagyunk.”

„Ó ebben biztos vagyok. A hölgy a Dallas Cowboys egyik pom-pom lánya volt, igaz? Gyönyörű nő.”

„Igen.” – felelte Ted komoran. Feszélyezve érezte magát Jennifer múltja miatt, ugyanakkor ezért is vonzódott hozzá. A nő elsősorban volt szexi, másodsorban volt bármi más. Olyan lány, akit a magafajták szinte sosem kapnak meg. A férfi megfordította a monitort – egy fénykép volt rajta. Alig egy hónapja készült – Ted volt rajta Jenniferrel, a háttérben pincérek sürögtek-forogtak. Ted még le sem töltötte fényképezőgépéről.

„Ez meg mit keres magánál?”

„Mondtam, alapos kutatást végeztünk, hogy megtaláljuk önnek a megfelelő utat. Tudjuk, mi hiányzik az életéből.” Ted felpattant és az ajtó felé indult.

„Maguk jártak a házamban!”

„Csillag Tábor tehetséges gyerekeknek 1996!” - kiáltotta az ügynök, ami mint válasz elég értelmetlen volt, Ted mégis megdermedt.

„Hogyan?” – kérdezte értetlenül, bár tudta a választ. Bárki, aki elég türelmes és elég alaposan utána néz az életének tudja a választ.

„Ott ismerte meg Jennifert.” – mondta a férfi – „És bármibe lefogadom, hogy ő nem emlékszik magára” Ted visszarogyott a székbe. „Ha jól olvasom, maga a konyhán dolgozott, amíg ő énekelni, táncolni meg színpadon bohóckodni tanult a szülei pénzéből. Elmondom, mit gondolok: kis, fiatal Ted, beleszeretett a gyönyörű fiatal lányba. Nem feltétlenül a lányba, hanem abba, amit jelképezett – szépség, különlegesség, népszerűség… pénz. Persze szóra se méltatta magát.” Ted komoran nézett maga elé. „Aztán később – mikor lássuk be, több pénze lett, mint amennyit el tud költeni – megkereste, és gond nélkül összejöttek. Hogy-hogynem, egy csapásra vonzóbb lett. Talán a pubertás, talán a milliók.”

„Sokkal könnyebb volt, mint vártam.” – mondta Ted némi hallgatás után – „Miatta dolgoztam mint az őrült, és miután eladtuk a céget és meglett az első millióm még hónapokig vacilláltam. Végül elmentem egy Cowboys meccsre és küldtem neki az pár tonna rózsát. Elvittem vacsorázni a város legjobb éttermébe és… ennyi volt… Úgy értem, mikor gyerekek voltunk csalánt ettem a kedvéért és nem volt elég… Nem is emlékezett rá… mindegy, hagyjuk.” A férfi szomorúan és együtt érzően nézett a hatalmas kék szemeivel. Rosszabb volt, mintha gúnyolná.

„Ted. Szeretném, ha megnézné ezt a fényképet.” biccentett a monitor felé. Jessica hátulról ölelte át Tedet hatalmas, boldog mosollyal a száján. Egy kisestélyi volt rajta, ami kihangsúlyozta eszméletlen alakját. Figyelmetlenül összegyűrte Ted öltönyét és nyakkendőjét, amitől még a szokásosnál is esetlenebbnek tűnt a nő mellett. – Nézze meg alaposan. A nő boldog, ahhoz kétség sem fér. Sugárzik a szeretet az arcáról. De…”

„…de nem engem szeret.” - fejezte be a gondolatot Ted.

„Ne legyen ilyen szigorú. Magát szereti – az embert aki lett. Higgye el, utána jártunk. Jessica hűséges, odaadó pár. Amíg elfogadja, hogy az ember, akit szeret nem több a ház, az ékszerek, a pincérek az odaadás és más előnyök összességénél. A szeretet egy termék, adjuk és vesszük, mint egy valutát. Hogy egy szép mosollyal, ráfordított figyelemmel vagy épp pénzzel vesszük meg gyakorlatilag lényegtelen. A legtöbb ember nem is ismer ennél mélyebb szeretet – vagy szülőpótléknak, szórakoztató centernek, kardísznek vagy – mint Jessica esetében – megélhetési forrásnak használják a párjukat. Ha valaki mindegyik funkciónak használható, azt nevezzük Igaz Szerelemnek, nagy I-vel és Sz-szel és színdarabokat írnak róla. A barátaival is hasonló a helyzet. Tudom, aggódik, hogy a haverjai száma egyenesen arányos a bankszámlája méretével. Ettől még nem lesznek hamis barátok… a pénz mindössze megolajozza egy kapcsolat kerekeit. Ezért nem volt túl népszerű az egyetemen. Könnyebb egy mindig vidám gazdag ember barátjának lenni, mint valakié, aki a vizsgái között a megélhetésért küzd és ezért általában mogorva.” – Teddel még soha senki sem beszélt őszintén erről, holott ez volt az elefánt a szoba közepén – a kérdés, ami nem hagyta aludni éjjel. Mennyire lett ő azonos a saját sikerével. Azt hitte túl sok időt tölt saját élete elemezgetésével. Most kiderült, nem ő volt az egyetlen.

„De ha maga szerint a szeretetet mind vesszük, akkor mi szükségem van a maga isten-túrájára?” – kérdezte végül, miután összeszedte a gondolatait. A férfi szélesen elmosolyodott. Ted úgy érezte magát, mint aki besétált egy csapdába. Pontosan azt a kérdést tette fel, amit a férfi várt.

„Mert abban a kivételes helyzetben van, hogy minőséget vehet!” - nevetett. „Hasonlítsa össze ezt a szeretetet, ezzel.” Leütött egy billentyűt, és a közös fényképe a mosolygó Jessicával eltűnt és a helyét átvette egy másik. Egy zárdában készült kép volt, egy fiatal apácanövendék – alig érhette el a húszas éveit – imádkozva nézett fel egy Jézusszoborra. Nem volt fair az összehasonlítás, hisz ez egy művészi, fekete fehér fotó volt, mégis, a lány tekintetétől Ted gyomra görcsbe rándult. Jessica kicsit erőltetett, pillanatnyi öröme után ennek a fiatal, ártatlan lánynak a tekintetéből sugárzott odaadó, feltétel nélküli imádat. Az ügynök ismét lenyomta a gombot és egy új kép jelent meg – férfiak imádkoztak fejet hajtva egy mecsetben Allah láthatatlan lábai előtt esdekelve. Újabb képek jelentek meg törzsi szertartásoktól kezdve mártírok és szentek fényképein át vallási töltetű orgiák rajzaiig.

„Nők őszinte, lényük legmélyéig ható imádata. Erős, magabiztos férfiak mindent elsöprő tisztelete. Hatalom, amihez nem párosul ellenszenv vagy kételkedés. Néhányan elég szerencsések, hogy az életükben megtapasztalják ezeket hihetetlenül kemény munka árán. Róluk születnek a legendák és később, talán az istenek. De maga Ted. Maga egyike azoknak a keveseknek, aki megveheti. Itt és most. Ezer ember igazi, őszinte és autentikus érzelmeiről beszélünk.” Ted szótlanul meredt a képre. Sharpton felállt a székéből, megkerülte az asztalt és a vállára tette a kezét. Füléhez közel hajolva azt mondta:

„Ted, maga egy multimilliomos. Több pénze van, mint amit el tud költeni. Itt az ideje, hogy vegyen valami igazán különlegeset.„

Ted frusztráltan csóválta a fejét. Már megint eladtak neki valamit, amit később tuti meg fog bánni. 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://likefolyt.blog.hu/api/trackback/id/tr453047775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

styleup 2011.07.07. 21:58:43

na úgy látszik nem én fogom eldönteni melyiket folytasd előbb, mert ez is marha jó...
süti beállítások módosítása